A nyár illata és Dali utánérzés

Kutya meleg van. Macskám sem bírja, pedig köztudottan szeretik a meleget. De ez a hőség már nekik sem kell. A cicám szürke-fehér szőrgallérként alszik a heverőn. Teljesen kinyúlva fekszik az oldalán. Mellső lábait lelógatja az ágy szélén. Álmában mindig lejebb és lejebb csúszik. Már testhosszának fele is lelóg az ágyról. Dali elfolyó órái jutnak róla az eszembe. Megállt az idő, elfolyt a macskám a déli melegben. Érzem a nyár illatát. Hogy az milyen is? Talán a felforrósodott házak, a tetőcserepek pattogó nap szikráinak, a rétről ideszálló virágok millió porának illata, a ritka vendégként érkező szellőcske simogató friss illata. Szenvedünk, bírjuk, tűrjük, panaszkodunk. Télen utána vágyakozunk, róla ábrándozunk.

Mézeskancsó díj: maximális 5 a nyárnak, amiért jól végzi a dolgát Fullánk díj: 2 a hőségtől panaszkodóknak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.