A nadrág szára….

Két csodálatos színész Garas és Kern egy nadrágban énekelték: „Egyedül nem megy….“ c. dalt Sándor Pál filmjében. Garas azóta az égi társulat tagja, de ebben a filmben még összetartotta bohóctársával a közös nadrág. Hogy mégis miért jutott most ez a film az eszembe. Hát nem másért, mint a címéért:  „Ripacsok“.  Ez jellemzi a TV2. „Sztárban sztár“  c. műsorát. Na meg a bohóc ékezet nélküli nadrágszárról tett félreérthető jelzője is, amit nem szeretnék most leírni, de a jelzett műsorral kapcsolatban sűrűn gondolok rá.

Hogy vajon mi volt a műsor kiagyalójának az elképzelése erről a furcsa műsorról az talán soha sem fog kiderülni. Eleinte még talán elhittem, hogy fontos szempont, hogy egy sztár egy másik sztár szerepében hasonló teljesítményt tud nyújtani, fel tudja venni a kesztyűt és ő is úgy, olyan jól, sikeresen el tudja énekelni az ismert slágert. Azonban a műsor lassanként átalakult trükkös sminkesek versenyévé, és már nem is olyan nagyon számított az előadás színvonala, az énekhang, inkább a hasonlóság mindenáron való bizonyítása, a közönség ámulatba ejtése, még az igazinál is valódibb sztár megjelenítése. Igy aztán csak ámulhattunk a hatalmas orral megáldott Kós Rékán, mint szegény Vincze Lilla megjelenítőjén. Érdekes nekem soha, de soha nem tűnt fel Vincze Lilla orrának mérete, ezzel szemben viszont mindig elbűvölt a kedves megjelenésével szép énekhangjával. Úgy gondolom a sminkes szakma egyik fontos eleme a kialakításra váró természetes emberi arc ismerete. Ha ezt figyelembe vették volna a kedves sminkesek, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy Pál Dénes keskeny, most szerintem kissé megsoványodott arcára egy jókora szemölcsöt ragasztottak, Gergely Róbert kerekebb arcához illőt. Sajnos az egész szám alatt ez a fránya, óriási szemölcs elvonta a figyelmemet a produkcióról. Sipos Peti szörnyű külsejéről már szólni sem érdemes. Én a helyébe biztos, hogy azonnal abbahagytam volna a szereplést és szerződést bontottam volna. Nem is érdemes tovább részletezni, felsorolni a balul sikerült karaktereket, a női szereplők jól mutatnának Óz a csodák csodája c. műsorban, mint bádog-  és  szalmaemberek, a kedves fiúk pedig minden igyekezet ellenére is csak egy rosszul sikerült transzvesztinek néznek ki. Ezt a szomorú és dühödt kritikámat még az utolsó igazán jól sikerült Karády produkció sem tudja feledtetni. A zsűrivel sem vagyok kibékülve. Egymást túllicitálva igyekeznek magukat előtérbe helyezni. A VV. volt hőse állandóan Dundikát látja maga előtt, a volt műsorvezetőből avanzsált zsűritag pedig úgy gondolja mindenkit érdekel, hogy életének melyik korszakában melyik popsztárt istenítette, imádta. Ha ez a műsor továbbra is folytatódik, (de hát miért is ne, az ízlés nem számít) akkor a Fekete Pákó fényes, feszes bőrnadrágos hátsója elérhetetlen magasságokban fog felettük domborodni.

Fullánkdíj: a szokásos tíz mérges fullánk duplája

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.