A ház ahol élünk

Ház a belvárosban van. Valahol. Nem nagy, nem is kicsi, nem szép új, de nem is romos. Törődünk vele. Már aki… Talán csak azok akik úgy érzik a pince kopott falépcsőjétől kezdve, a szép tondach cserepes tetőig minden a saját tulajdonuk, még a repedezett vakolat is. Szorgos hangyaként mindig javítanának, szépítenének rajta valamit. Valakik azonban úgy vélik, ez a fontos tulajdonosi szemlélet csupán a rácsokkal, zárakkal ellátott védelmi sáncok mögött érvényes. Az ajtó túloldalán már semmi sem érdekes, nem kell rá figyelni. A tücsök szemlélet nem engedi láttatni velük, hogy az idő múlása mit tartogat a jó öreg házunk számára. A barlang mélyén vakaródzó, éhes ősembernek még nem voltak fizetni való költségei. A víz nem jutott el vezetéken keresztül a barlangba, kukás autó sem jött reggelente az eldobált mamutcsontokért. Van aki a több millió év elmúltával sem érte el a fejlődés mai szintjét és még mindig azt hiszi a kényelmes élet szolgáltatásai ingyenesek, akárcsak az őskorban. Nem fizet közös költséget. Azt meg már minek!!! Még nála is rosszabb az megátalkodott, irigy, rosszindulatú, földalatti furkálásokon edződött, epétől fröcsögő gonosz, aki a szorgalmasan dolgozó, jó viszonyt ápoló, barátságos dolgozók bolyát szüntelen elpusztítani igyekszik. Szorgalmasan áskálódik, gyalázkodó levelekkel zaklatja a többieket. Mindig pórul jár, förtelmes bűzétől maga is fuldoklik, az utána való tisztítás igen csak sok fáradtsággal jár. Míg vele vesződnek, addig sok hasznos tennivaló vár a holnapra, a jobb jövőre. Így hát semmi sem változik, csak időnként lebben a folyosóra néző konyhaablakokon a függöny, mert hát odabentről mégiscsak jobb titokban szemlélni a társasház mindennapjait.

Fullánkdíj kétszeres: 10 fullánk 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.